Grüezi

Szeretnék lezárni egy szakaszt. Egy olyan szakaszt, amelynek ez a blog is része volt. Ahogyan korábban megfogalmaztam, 2012 nyarán átléptem a határaimat mindenféle értelemben – mind földrajzilag, mind mentálisan, ekkor született a blog és ekkortól indult az a bizonyos nagybetűs. Iskolapadból ki, az országtól messze, idegen közegben. Nem volt egyszerű és sokmindent ma már másképp’… Tovább »

Jobb, mint bármilyen gyógyszer vagy terápia. Hasznosabb, mint motivációs videókat nézni, bölcs idézeteket olvasgatni arról, hogy minden rajtad múlik, mindent képes vagy te magad alakítani, megváltoztatni. Szó se róla, tényleg igaz, hogy te vagy mindennek a kulcsa. Ám sokkalta célravezetőbb ezt nem pusztán olvasni vagy látni vagy hallani, hanem megélni. Átélni. Átélni a történetet, mindenestül…. Tovább »

A mai bejegyzés igazán különleges lesz; írtam már nagyon sok témakörben, mindenféléről született írásom, volt már vendég-cikk a blogon, a mai azonban minden bizonnyal az eddigi legmegosztóbb lesz. Vállalom. Némelyek kíváncsian olvassák talán, némelyek vonakodva, megint mások nyitottabbak lesznek az alább olvasható sorokra. A nyitottság, az elfogadás pedig érték. Olyan érték, amely nélkül egy felszabadult,… Tovább »

A szomorkás időjárás ellenére is igazán remekül telt a hétvége. Címszavakban: szombat délután Nyelvparádé a Millenárison, este bekukkantottunk a József Attila Színház “utcabáljára”, majd pedig forró teát kortyolva és egy kis whiskys dohányt füstölve zártuk a napot; vasárnap pedig WSR. 😀 Aki még nem járt kint a World Series by Renault hungaroringi eseményén, az, ha… Tovább »

Tegnap imádtam villamosozni. Noha többnyire nem a kedvenc elfoglaltságom ezen tömegközlekedési eszközön utazni, most egyszerűen szuper volt. Sokan voltak, tömeg volt, ennek ellenére, pontosabban éppen ezért élveztem nagyon. A Magyar Dal Napjához már a dallamos villamos is hozzátartozik. Kötelező “kelléke” lett ennek a közös ünneplésnek. Az ominózus nap előtt egy héttel, tegnap járt a 47-es… Tovább »

A mai egy rendhagyó bejegyzés lesz. Múltidézés.  Egy szeretnivaló öregúrról. Kicsit több mint két esztendeje még pesti egyetemistaként tengettem napjaimat, szabadidőmben olykor besegítettem a Zöld Zebra Állat- és Természetvédő Egyesületnél. Így ismertem meg Esti Kornélt. Az egyesület elnöke, Jutka vette szárnyai alá a fekete szőrgombócot, az elhelyezése nehézkes volt kezdetekben, örökbe adni nem sikerült, így… Tovább »

Imádom a social médiát mindenestül, minden hatásával együtt. Mert bárki bármit mond, igenis képesek vagyunk mi magunk azt pozitív vagy negatív tartalommal megtölteni, káros vagy jótékony hatásaira fókuszálni. Eldönthetjük, hogy a világhálón újonnan megjelenő lehetőségek hogyan szolgálnak bennünket, mire használjuk a közösségi média adta kereteket. Mint minden technikai vívmány esetében, a netes felületeknél is dönthetünk… Tovább »

Egyetemistaként kezdtem el vonattal utazni rendszeresen. Addig csupán egyszer-egyszer, főképp kirándulások alkalmával volt szerencsém a vasúti közlekedést használni. Sejtésem sem volt akkoriban, hogy ez az egész magyarállamvasutak (így, csupa kisbetűvel..) micsoda katasztrófa. Minden tekintetben sajnos. Az a tény, hogy a vonat menetrend szerint késik, ha vihar van, ha nem, ha leesik az égből két pihe… Tovább »